Első ránézésre nem jutott eszembe semmi. Másodikra sem. Majd szavak kezdtek derengeni: semleges, hagyományos, kiforrott, strapabíró, ésszerű és 1996.
Hát az biztos, hogy ettől nem kap lábrázást, libabőrt az ember, ugyanakkor teljesen megértem a négyajtós Almera vásárlóit.
Bár nem az autóőrültek álma, racionális döntés 3 (némelyik 5) év garanciával. Nem is kell szeretni, csak az elkövetkező húsz évben belerakni a kulcsot, beindítani és menni. Nem is értem, miért nem lopják. . . A Balkánra tökéletes lenne. Nem egy státuszszimbólum, de még a jég hátán is megél.
Miután pulzusom tíz perc nézelődés és ácsorgás után is stabil 70 maradt, beültem. Itt sem kapott el a hideg veríték, s a szájszárazság is messze elkerült. Erőt vettem magamon, elhessegettem az álommanókat, és alaposan körülnéztem.
Íves, kétszínű műszerfal, tényközlő műszerek, hatalmas le-fel mozgatható hajókormány, ehhez passzoló nagy tükrök, minden irányban állítható vezetőülés. A szürke műszerfallal harmonizáló szürke kárpitok, és kopogós műanyagok mindenütt. Bár úgy éreztem magam, mint aki tíz évet visszament az időben, nem kapott el a retro érzés. A mai praktikum (9 rakodórekesz elől) és 96 környéki japán autók furcsa keverékét éreztem. Gyorsan végigpróbáltam mindent, de sem a megtett kilométerek, sem a három év nem fogott ki rajta. Minden hibátlanul működik és pont. Pici kiülést, nyiszogást, rendellenes kopásokat hiába kerestem.
Aztán bekukkantottam hátra, és megint 1996. Kicsi fejtér, apró lábhely, nehézkes ülésmozgatás, kis ajtónyílás, egyetlen szűköcske zseb, de mai elvárásoknak megfelelően dupla gumikéder szélzúgás ellen. Ha már kiszálltam és idáig eljöttem, gondoltam, megnézem a csomagteret is. Belülről nem lehet nyitni, kár keresni, csak kulccsal működik. A vékonyka fémből préselt csomagtértető belülről nincs kárpitozva, lecsukáskor borzalmas hangja van. A limuzinforma legnagyobb hátulütője szegény Almerát is utolérte. Hiába elég egy egész családnak a 460 literes csomagtér, ha azt a 460 litert csak pingpong labdával lehet kihasználni. Három nagy bőröndhöz már sakkozni kell, négyhez tetőcsomagtartót venni. Az új 55 cm-es tévét csak BKV-val tudjuk hazavinni, a nagyi komódját csak platón lehet szállítani, Almerával nem, mert nem lehet lapra szerelni. Ha mégis megtesszük, hogy beférjen, tuti, hogy szívinfarktust kap az öreglány.
Visszahuppantam a vezetőülésbe, és ahogy kell, ráindítóztam a már járó motorra.
Hihetetlenül halk! Sem kívülről, sem belülről nem hallani semmit. Valószínűleg ezért zavaró már az egyes fokozatban is túl hangosnak tűnő ventilátor. Álló helyzetben ez csinálja a legnagyobb ricsajt.
Elindultam hát, hogy elnyomjam a fűtés hangját, és ez azonnal sikerült is. Az összes futómű szigetelést a motorhoz tették be, így kilencvenig csak a kerekek surrogása hallható. Pechemre ronda, esős idő volt, így nem csak a surrogást hallgathattam, hanem a csomagtérből érkező hangokat is. Mintha zuhanyozna az ember menet közben, a felverődő víz hangja teljesen megtölti az utasteret. Ugyanakkor a futómű szépen és jól csillapít, fékezésnél, gázadásnál bólogat, de az még belefér, a kátyukat teljesen elnyeli.
Minden autó más hatással van az emberre. Pl. a Honda kihozza az állatot a vezetőből.
Az Almera nem.
Nyugtatóként hatott rám. Elinduláskor megfogadtam, hogy most aztán a határmezsgyéken fogok lépdelni, de az Almera nem hagyja magát. A futómű hangját leszámítva minden halkan, kényelmesen dolgozik. A motor pont úgy húz, mint amilyen a hangja, éppen csak. . . A 90 lóerőt nem lehet érezni és a fenenagy 128 Nm sem vágja hátba az embert. Pörögni pörög szívesen, azzal nincs baj, de igazán nem húz. Pont úgy, ahogy motorfék sincs. Ötödikben semmi, lejjebb is éppen csak. . . Érdekes, hogy nagyobb gyorsításoknál meg-megrángatja a kormányt az ember kezében, mintegy tiltakozva a nógatás ellen. Még mindig 70-es pulzus mellett beleforgattam a pirosba. És a blokkal együtt majdnem kiugrott az én szívem is. Rettentő rondán szabályoz le. Nem megtartja a fordulatszámot, hanem egyszerűen elveszi gázt, majd mikor 100 fordulattal lejjebb ment, megint ráadja. Mindkettőnk részére megrázó élmény volt!
Nekem, mert ilyet utoljára a rongykettes Ladában éltem át, neki meg azért, mert még sosem járt ilyen magasságokban. Bár tény, hogy az Almera vezetői 4500 fölé sem forgatják a gépet, nemhogy 6500 fölé.
A fék finoman, nőiesen működik, de keressünk ABS-est, mert anélkül bizony tapasztalt vezetőnek kell lenni, hogy ne lökjük fel a sort vészfékezéskor. A kerekek túl hamar blokkolnak, és ha a csúszás határán játszunk is a pedállal, akkor sem meggyőző a lassulás. Könnyed járása miatt az adagolhatósága is csorbát szenved. De működik és működni is fog.
Vannak még hibái, bántanám is, de olyan nyugodt órákat töltöttem el vele, hogy nem visz rá a lélek. Egyszerűen jó autó, pláne, hogy 2002-ben 2,7 millió volt. Manapság 1,9 millióért lehet ezt megvenni, míg újat hasonló felszereltséggel 3,2-ért. Akiket nem érdekel az autózás, az autó, de jó, megbízható, méretes autót akarnak, ugyanakkor irtóznak a Suzukitól, azoknak telitalálat.
Megvan!
Mikor visszaadtam a kulcsokat jogos tulajdonosának, beugrott még valami: HIVATALNOK, ráadásul angol, könyökvédős zakóban! Pontos, szorgos, megbízható, nyugodt, unalmas.