Autót, de milyet?

2008. 05. 04.

Autót, de milyet? Állok a pirosnál, vagyis ülök és azon gondolkozom, milyen autóra kellene lecserélni az amúgy nem csereérett apróságot.
"Természetesen" valamilyen nagyobbra. Mire másra, hiszen a fogyasztói társadalom része vagyok, ahol a kivagyiságot a méretes darabok és azok kora határozza meg.
A nyomtatott és elektronikus médiumok tanulmányozása kipipálva. Közelebb ugyan nem jutottam a döntéshez, de legalább gazdagabb lettem néhány teszt gyanánt írt pikírt, szellemes vagy éppen siralmas hasonlattal és aranyköpéssel.
Még arra is vettem a fáradságot, hogy benézzek pár csillivilli bemutatóterembe, ahol megkaparinthattam néhány lapozgatós brossúrát a vágy tárgyáról. (Inkább szórakoztató, mintsem valós információt hordozó kiadványok ezek. A reklámszakemberek vágyait és nem az autók valós képességeit bemutató "irodalmi" szösszenetek.)

Haladok a forgalomban és eldöntöm, természetes közegükben figyelem meg a technikai evolúció példányait.

SX4. Nem is olyan rossz a formája. A méretei is használhatóvá teszik a városi forgalomban és a speciális anyagokból készített útjaink is erősebb futóművet követelnek ki maguknak. Szóval első blikkre nem elvetendő ötlet.
Mindez 2 másodpercig tart. Az SX4 ablaka lecsusszan és egy használt papírzsebkendő (?) pottyan ki rajta, szorosan utána pedig egy utánégetővel rendelkező csikk.
SX4 kihúzva. Egy ekkora autóba még egy aprócska szemetest vagy hamutartót sem terveztek. Szegény tulajnak az ablakon kell kihajigálnia a felhalmozott felesleget.

A6. Merjünk nagyot álmodni! Ha lehet, szép is legyen. Ez pedig az! Egy igazi nemes vad.
Apró, de annál bosszantóbb hiba, hogy nem működnek az indexei. Se elöl, se hátul, se a jobb, se a bal oldalon (politikailag korrekt szerkezet). A söfőr így kénytelen puszta erőből sávot váltani. Meglendíteni a hatalmas testet, bízva benne, a kisebbek csak vigyáznak magukra és beengedik szegény technikai hibás nagytestvérüket.

Twingo. Bingó! A tökéletes városi mindenes. Gurul, nem ázik be, könnyen parkolható, keveset fogyaszt.
Egy a bökkenő. Ő ugyan látszik, de belőle a kilátás közelít a nullához.
Ha elölről közelítek, észrevétlen maradok a benne ülő sofőr számára, és szabályok ide, vagy oda, bekanyarodik előttem. Ha mellette haladok, akkor sem látni bentről senkit és semmit, a mesterségesen megvakított sofőr így rámhúzza a kormányt.
Ilyen balesetveszélyes autóra nem költöm önként a pénzemet.

Ha már álmodozunk, ne szoruljunk be a kontinens szűk keretei közé. Legyen egy igazi amerikai álom! H2.
Egy, az újvilági benzinfalók iránt elkötelezett és egynek büszke tulajdonos ismerősöm szerint, az amerikaiak által gyártott gépek a technika alját képviselik, ugyanakkor olyan feelinget közvetítenek, mint amilyet egyetlen sorozatban gyártott autó sem képes.
H2. Nagy, magas, biztonságos. Sokat fogyaszt? Ugyan, a TV-ben is azt szajkózzák, nem a benzin, az érzés a megfizethetetlen!
Nehéz vele parkolni? Látott már valaki idegesen köröző H2-est parkolóhelyet keresni? Nincs az a kerékbilincs, ami kordában tudná tartani. És nincs az a bátor jegyellenőr, aki felmászna a trepnin, "mikuláscsomagot" tűzni az ablaktörlő alá.
Megtaláltam a tökéletes gépet? Áá, dehogy! Túl sokat kellene költenem fodrászra a tulajdonosaként. Vagy a heti két borotválás, vagy a napi félmaroknyi vax felkenése kerülne sok időbe és pénzbe. Másrészt az autó mosatása csappantaná meg az anyagi készleteimet. Az izgága gyalogosok, biciklisek és motorosok rendszeresen összekennék a drágaságot.

Haza értem.
Tökéletes autó nincs és valószínűleg nem is lesz. Vagy van, csak a használója nem fejlődött fel az ő szintjére. Akár hogy is, maradok a meglevőnél. Kicsi is, szürke is, de az enyém:-)))

(Sz. L.)

Valid XHTML 1.0 Transitional Valid CSS!