Hív a Horda
2007. 10. 16.

Hív a Horda ...kinyitom a szemem. Még sötét van. A rádióban valami agyatlan bemondó nyomja az idegesítő dumáját. Nem bírok tovább feküdni, kimászom az ágyból, otthagyva a kellemes, meleg testet. Arcomba szúrok egy cigit, megnyugtat a Zippo ismerős klattyanása.
Nagyot, mélyet szívok, így már jobb.
Meglátom a kulcsot az asztalon.
Igen, ez volt az. Ez szurkált folyamatosan a tarkómban: indulnom kell. Ott a nadrágom. Hűvösen kúszik rám a bőr. Kattannak a bakancs csatjai, a dzseki cipzárja felvonyít.
Kinyitom a tárcám, benne a NŐ fényképe. Hallom mögöttem megmozdul az ágy. Hátrafordulok, nézzük egymást, de nem szólunk. Néma a búcsú. Az ajtó magától csukódik be utánam.
A hűvösben biccentek a tankon vigyorgó koponyának. Két rántás a gázon. A Gép hálásan szusszan kettőt, aztán bedörren a 80 köbinch. Reccsentem az egyest és nagygáz.
Arcon üt a hideg.

Mi volt ez? Hol vagyok?
Bambán nézek körül az irodában, a huzat csapkodja az ablakot. Hmm, már megint belemélyedtem a melóba és "Hárlidévidzon és Marlborómennek" képzeltem magam. Csalódottan térek magamhoz, de ezt a pár órát még kibírom, délután útnak indulunk.
Outsider vagyok, nem tagja semmiféle Clubnak, sem Társaságnak. Gyermekkori jóbarátommal veretődünk immár 16 éve. Ez a hétvége sem kivétel, vár minket Pilismarót (Stange Horde Party). Általában nem ez az év első motoros találkozója, de nálunk úgy alakult, hogy mindig ez a Szezonnyitó Buli. Erre a hétvégére a Gépek is elkészülnek, a családot is elzavarjuk valami tartalmas rokonlátogatós programra.

...hív a Horda, vár az Út...

Természetesen "ember tervez, (émmeg perverz)", ebéd után befut egy meghívás egy új motoros Pub megnyitójára. Túl jól hangzik, ismerős is sok lesz. Ott a helyünk.
Budakalász irányában már percenként találkozunk észak felé tartó "kollégákkal". Sajnos tragédiából is kijut már az út elején: a Szentendrei úton, a felüljáró alatt autóba rohant egy motoros.
A mentőnek már nem volt dolga... Nem éppen feldobva érkeztünk meg a célkocsmába.
Az új, motoros és nem-motoros közönséget egyaránt megcélzó hely tényleg nagyon igényes. Hatalmas parkoló, kerthelység, motoros bolt, pince-klub. Szinte minden dekorációt valaha jobb sorsot látott motoralkatrészből készítettek, a pince végében színpad áll az élőzenének. Széles étel és italválaszték, barátságos személyzet. Ide sokszor jövünk még.
Elhúzódik a buli, én is meghajlok egy kicsit, ráadásul elkezdett esni az eső is. Ma már nem megyünk tovább.

Szombat reggel hasogató fejjel indulás. Biztos a front miatt :-). Az eső visszavonult, erőt gyűjt talán. Előttünk ragyogó napsütés, habostorta felhőkkel. A Skanzen felől vágunk át a Pilisen, a Budapesthez közel eső egyetlen motorozható vidéken. A szelídmotoros-érzést csupán a száz kilométeres szél árnyékolja be, néha mikor oldalról jön, a két sáv is alig elég: szlalom-verseny 400 kilóval.
A 11-es útra kiérve már falkába verődve gurulunk tovább. A találkozó helyszínére megérkezve ismerős kép fogad; az aktuális meglepetés az éjszakai esőnek köszönhető: az egész tábor iszapbirkózó pályává alakult, csak a félmeztelen lányok hiányoztak.
Na azok sem sokáig.
A hétvége háziasszonya Sandra művésznő volt, aki az eddigi hagyományokkal szakítva nem a pornóiparból érkezett. Ő egy szelíd-szolíd-szende szriptíztáncosnő volt (no sex :-), of course), akit a legegyszerűbb eldöntendő kérdéssel is döbbenetes zavarba lehetett hozni. Ellenben kora szombat délelőtt ritkán láthat az ember ilyen könnyen "nyílt sebet". Csak egy kicsit kell nógatni és ő megmutatja.
Sex, Beer and Rock 'n Roll...

A Club saját szpíkerén kívül Csoki bácsi (Csuja Imre színművész úr) látta el eme megtisztelő feladatot, és lássuk be, neki jobban ment. Igazán jópofa volt, abszolút korrekten hozta az Üvegtigris-érzést, mindenkivel haverkodott és ment rendesen az "ízirájderöcsém"-ezés. Még a sörösrekesz-szállító Babetta sem hiányzott.
Az ismerősök üdvözlése és a tábor körbegurulása után sátorverés, közben sörfogyasztás, valamint az eső és az időjárás - nem túl barátságos szövegkörnyezetben való - emlegetése következett.
A jól szervezett és biztosított össznépi felvonulást követően a szokásos programok zajlottak az aktív, illetve a még járni tudó réteg szórakoztatására: sörpörgő, szépségverseny (cici és moci), hangerőverseny, illetve fényképezkedés lányokkal, motorokkal vagy mindkettővel.
Mi a sörsátor mellett gubbasztva nem reprezentatív szociológiai felmérést készítettünk: hihetetlen, hogy a közös érdeklődés milyen egymástól fényévekre élő egyedeket hoz össze. Az egész nap fel-alá krosszmotorozó 4 éves kissráctól, a zord tekintetű, televarrt, mindignapszemüveges Club-tagokon és a 300 kilós vasdromedárt terelgető kétgyermekes anyukán át a 70 éves, ősz szakállú Pannóniás nagyfaterig mindenki jól érzi magát. És ez itt a lényeg: nem számít honnan jöttél, nem számít ki az apád, nem számít van-e hitel a Gépeden. Itt motoros találkozik motorossal és egyszerűen jól érzi magát.
Testvérek vagyunk.

A "Zöld, a Bíbor, és a Fekete" felhangzásakor egy emberként, könnyes szemmel emlékezett a tömeg azokra, akik már odafent húzzák a gázt.

A koncertek egyébként már délután elkezdődtek és hajnalig tartottak. Egy óra körül az eső is újra színre lépett, csak ő nem fejezte be hajnalban.

Reggel.
Ébredés után a lehető legundorítóbb dolog következett: sátorbontás esőben. A goromba idő mindenkit hamar kijózanított, rövid pakolás és intravénás kávé után hazafelé fordítottuk az első telókat.

A Horda szétszéledt.

(K)

Valid XHTML 1.0 Transitional Valid CSS!