Vissza a természetbe

2008. 10. 20.

Autós honlap lévén gondolom minden olvasóm a 4x4-es autókra és a többé-kevésbé úttalan utakra gondol elolvasván a címet.
Nos, én nem.
Tegnap előbányásztam rég nem látott futócipőm, felhúztam a lábamra, s mintha útilaput kötöttem volna rá, elnyargaltam a közeli parkba (a közeli park egy kisebb méretű erdőnek is beillik, úgyhogy írok az önkormányzatnak, hogy a "park" név megtévesztő és veszélyes. Az ember csak gondol egyet, hogy elfut a végéig, meg vissza, mint Bilbó, aztán rádöbben, hogy ennyi erővel a világ végi vendéglőbe is elugorhatott volna).
Szóval futok a parkban, körülöttem az évszakhoz illő ruhában fák százai sorakoznak és kiszámíthatatlan rendszerességgel szórják ezerszínű leveleiket az arrajárókra, vagy ha nincs ott senki, akkor a földre.
Futok a parkban...
és a lábam alatt a színes levelek puha takaróként hullámoznak, mintha segíteni akarnának a haladásban. Előttem az ösvény átfűzi magát a tarka ruházatú fák között és incselkedve el-eltűnik a szemem elől.

Futok a parkban...
és nem érdekel, mennyit kell fizetnem a kútnál a legközelebbi tankoláskor, milyen újabb adót találnak ki az autómra, sőt még az sem érdekel, hogy vajon melyik fakezű nem tudott érintés nélkül kiparkolni mellőlem?

Futok a parkban...
és azon gondolkozom, valahol ez az ember számára még biztonságos sebesség. Kb. 11-12 km/h-val suhanok a fák között és eszembe jut, hogy pörgött a sok tapasztalt vezető 30-nál a tesztpályán. És eszembe jut, milyen jót röhögtek a bénázásukon, miközben 80-nal vágtak át a városon a teszt után.

Most pedig elég a fenékzsibbasztó ücsörgésből, kelj fel és járj, ember!
Menj, vissza a természetbe!

Valid XHTML 1.0 Transitional Valid CSS!